Szórakozás

Campus Fesztivál péntek: Azahriah a hibás

A pénteki napra csatlakozott hozzánk plusz egy fő, akinek a bejutás előtt még át kellett vennie a karszalagját. Azt gondoltuk, 2000 IQ move lesz, ha némi itthoni melegítés után a 18:30-as Azahriah koncertre még rászámolunk vagy félórát, elvégre akkorra már tuti bement a tömeg, ami Magyarország egyik, ha nem a legnépszerűbb előadóját jött megnézni. Közeledve a főbejárathoz viszont nem ezt tapasztaltuk, ezért menetirányba állítva cimboránkat elbúcsúztunk tőle, és megbeszéltük, hogy hova jöjjön, miután bejutott. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez körülbelül két és fél óra múlva fog megtörténni.

A nagyszínpad felé vettük az irányt csakúgy, mint az összes ember a fesztivál területén, ezért nagyon gyorsan Oroszlánkirályos vibe-jaink lettek: ahogy a tömeg ugyanabba az irányba feszített tempóban haladt, itt - ott felbukkant egy - egy árral szemben úszó egyén, aki hamar átérezhette, milyen volt Simba-nak a Bölény árokban menekülnie.

Valamikor az Azahriah koncert közepére érkezhettünk meg, és olyan távolság volt köztünk és a színpad között, ami már nem tette lehetővé a képek készítését. Azt pedig a társaságunkból senki se akarta vállalni, hogy átverekedi magát a tömegen, mert senki se kockáztatta meg, hogy egy tinilány kikaparja a szemét, amiért két lépéssel eltávolodik Azitól. A koncerttel minden rendben volt, úgy szólt, ahogy annak szólnia kellett, Azahriah pedig, bár már rutinból lehozhatná ezeket a bulikat, jól láthatóan koncertről koncertre újít, változtat, kísérletezget. Többek között (nyilván a tehetség se hátrány) ennek köszönheti töretlen sikerét, illetve annak, hogy zenéjével több generációt is meg tud szólítani.

Karszalagjára váró barátunk még ekkor is várakozott, állítása szerint olyan pletykák indultak el a környezetében, hogy nincs elég karszalag, emiatt még jó ideig várakoznia kell. A közösségi oldalon a fesztivál szervezői az egyre dühösebb tömeg megnyugtatása és informálása érdekében a délutáni eső miatti csúszásról és nehézségekről számoltak be, azonban akarata ellenére kihelyezett tudósítónk elmondása alapján, ez a sorban álló embereket egyáltalán nem hatotta meg. Elkezdték szétbontani a kordonokat, próbáltak előre nyomulni, hogy hamarabb jussanak a karszalagjukhoz. A fesztivál szervezői nem készültek fel megfelelően arra, hogy szinte az összes pénteki látogató látni akarja a srácot.

De kik is lennénk, ha egy fesztiválon nem panaszkodnánk a tömegre? A koncert közben folyamatosan özönlöttek a főkapu felől az emberek, ezért jobbnak láttuk inkább keresni egy értelmezhetőbb létszámú koncertet. Mivel közülünk van, aki ragaszkodik minden fesztiválon, hogy ellátogassunk Ganxsta Zolee és a Kartel bulijára, nem kellett sokat gondolkoznunk, hova megyünk.

Ganxsta körül mindig lányos zavarban vagyok médiásként, mióta a Roncsbárban volt egy akusztikus koncertje. A felkérésnek megfelelően a fotós kolléga ugyanúgy dolgozott, mint mindig, azonban Döglégy Zolee nyilván nem ment el szó nélkül, hogy valaki ott köröz fényképezőgéppel és nem félt kommentálni a történéseket. Isteni szerencse, hogy pszichológust nem kellett ezután fizetnem a kollégának. De ezen felbátorodva én inkább a biztonságot nyújtó távolságot választottam. 

Table Full of Spices

A koncertet Big Daddy nélkül is tökéletesen lehozták, és bár a kezdésnél még foghíjas volt a közönség, a harmadik dal körül már egészen begyűltek az emberek, a koncert végére pedig ugyan kényelmesen, de nagyjából teljesen megtöltötték az érdeklődők a küzdőteret.

Még pont elcsíptük a Brains végét, amit sorállás közben tudtunk élvezni. Apropó sorállás! Barátunk, akit körülbelül két órával ezelőtt hagytunk a sorban, még mindig a karszalagjára várt, és valószínűleg az se segített rajta, hogy közben minden alkalmat megragadva szívtuk a vérét. De színtiszta logika: az est során célszerű lenne annak pulthoz mennie italokért, aki a legnagyobb rutinnal rendelkezik sorban állás tekintetében.

Megszereztük a fröccsöket és kihasználva, hogy még nincs tömeg a színpad előtt, előrébb húzódtunk. Dzsúdló Fotofóbia albuma 2020. legjobb albuma volt számomra, már az első hallgatáskor átjött minden szám róla és hiába pörög azóta is sokat, nem tudom megunni. De hozzá kell tennem, hogy ez a srác Temboval egyszerűen nem tud hibázni. Sok előadónál fordul elő velem, hogy elsőre nem tudom befogadni az új cuccaikat, aztán többszöri hallgatás után megtalálom bennük azokat, amiért igenis tetszik, de a Dzsúdló számok elsőre is megnyernek.

Néhány pillanattal kezdés előtt befutott a rég nem látott csapattag is, aztán miután hagytuk, hogy kiventillálja a feszültséget, a tervezetteknek megfelelően megkértük, hogy hozzon italt.

Table Full of Spices

Azt hiszem, a pandémia alatt egyre ismertebbé váló Dzsúdló egyik elsője is a Campus Fesztiválhoz kötődik: itt volt az első fesztivál szereplése. Azóta évről évre új helyszínre kerül a rajongók számának folyamatos növekedése miatt, és nagyon remélem, hogy hamarosan már miatta nem fognak tudni bejutni az ismerőseim a fesztiválokra.

A koncert jól felépített volt, az egyre csak bővülő dalkészletből pedig hallhattunk mindent, amire az ember számított. Jó hírt is kaptunk: jön a következő album. Azonban leszakadt az ég és mi a gyengébbek közé tartoztunk, akik kétségbeesetten mentették az életüket. Ideiglenes menedéket a stadion tövében találtunk, ahonnan pár perc várakozás után tovább is álltunk és a következő úticél a már zajló Parov Stelar koncert volt, ahol jó hangulatban eltáncolgattunk, amíg vártunk a mai nap másik nagyon várt produkciójára Dzsúdló mellett: az Analog Balatonra, akik pont az előbbihez hasonlóan évenként növik ki a helyszíneket.

Table Full of Spices

A koncert némi technikai gikszerrel kezdődött, ugyanis az első számnál kifelé még nem nagyon volt ének (na nem mitha ez bárkit is zavart volna a közönségből, a hangulat így is jó volt), de aztán minden helyre került. Kötelezővé tenném mindenkinek egyszer egy koncertjük meglátogatását, mert évek óta a legjobb bulikban náluk vagyok, és ahogy két szám között félfüllel hallottam, a mellettem álló elsőzők is hasonlóan érezték magukat. 

Csütörtökön az Elefánt koncert után azt gondoltuk, hogy ennél már csak gyengébb napok jöhetnek, de a péntek bebizonyította, hogy van miért várni a szombatot is.